MI TÖRTÉNIK VELEM JÓGÁZÁS KÖZBEN? FURCSA TESTÉRZETEK JELENSÉGEK A JÓGASZŐNYEGEN
Elkezd remegni a lábad, pedig nem is érzed magad fáradtnak. Ásítasz ötödször is. Bizsereg valamid. Megkordul a hasad a legnagyobb csendben. Vagy éppen könnybe lábad a szemed egy relaxáció közben, és fogalmad sincs, miért.
Talán ilyenkor megfordul a fejedben: „Ez normális?” A legtöbb esetben igen. A jógagyakorlás során ugyanis nemcsak az izmokat mozgatjuk meg. A légzésünk, a keringésünk, az idegrendszerünk, az egyensúlyunk és az érzékelésünk is folyamatosan változik. Nézzük, mi minden történhet velünk a jógaszőnyegen…
Miért remeg a lábam egy ászanában?
Talán az egyik leggyakoribb élmény, amikor egy kitartott pózban egyszer csak elkezd remegni a combunk vagy a lábunk. Ez önmagában nem azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálunk. Amikor egy izmot hosszabb ideig terhelünk, az izomrostok fáradni kezdenek. A szervezet ilyenkor egyre több izomrostot próbál bevonni a munkába, és az idegrendszer folyamatosan igazítja, hogyan tartsa fenn a testhelyzetet. Ez jelentkezhet finom vagy akár látványos remegésként is.
Persze nem kell mindenáron benne maradni egy pózban. A jóga nem arról szól, hogy meddig tudjuk kibírni. Ha a remegés kellemetlenné válik, fájdalom jelentkezik, vagy egyszerűen azt érezzük, hogy már túl sok, nyugodtan kijöhetünk az ászanából.
Miért ásítok jógázás közben?
„Én nem vagyok álmos!” – mégis újra és újra ásítunk. Az ásításnak sokkal összetettebb szerepe lehet annál, mint hogy egyszerűen csak azt jelzi: fáradtak vagyunk. Gyakran jelenik meg akkor is, amikor változik az éberségi szintünk, és átkerülünk egy nyugodtabb állapotba. Ezért nem ritka, hogy egy lassabb jógaóra, légzőgyakorlat vagy relaxáció közben egymás után jönnek az ásítások. Szóval, ha a jógaórán rád tör az ásítás, nem kell szégyenkezni miatta. Lehet, hogy a tested éppen azt jelzi: kezdünk megérkezni.
Miért bizsereg a kezem vagy a lábam?
A bizsergésnek sokféle oka lehet. Egy-egy testhelyzetben átmenetileg megváltozhat a nyomás az idegeken, vagy a véráramlás. Ha sokáig egy pozícióban maradunk, előfordulhat, hogy egy testrészünk „elalszik”. Ez általában azzal együtt elmúlik, hogy megváltoztatjuk a helyzetet.
Itt viszont fontos hallgatni a testünkre. A jógaórán nem cél figyelmen kívül hagyni a zsibbadást vagy az éles, kellemetlen érzést. Ha egy testhelyzetben valami nem jó, változtassunk rajta. A jóga nem attól jó, hogy mindenáron mozdulatlanul maradunk.
Miért roppan egyet a térdem, a vállam, csípőm vagy a gerincem?
Kattanás, roppanás, pattanás, sokunknak ismerős. Az ízületek mozgásakor különböző hangok keletkezhetnek. Ezeknek többféle oka lehet, és egy önmagában jelentkező, fájdalommentes roppanás nem feltétlenül jelent problémát. Az ízületek ropogása teljesen természetes fizikai-élettani folyamat. Az ízületi folyadékban oldott gázbuborék okozzák, amik az ízületi felszínek távolodásakor alakulnak ki.
A fontosabb kérdés inkább az: Fáj? Ha nem fáj, nincs duzzanat vagy egyéb szokatlan tünet, önmagában egy-egy ízületi hang általában nem ok az aggodalomra. És nem, attól még nem „kopik el” az ízületünk, hogy néha roppan egyet.
Miért melegszünk ki vagy izzadunk egy nyugodtabb órán is?
Nem kell feltétlenül egy dinamikus órán részt vennünk ahhoz, hogy megérezzük a testünk melegedését. Az izmok munkája hőt termel, a keringésünk is változik, és a szervezet folyamatosan szabályozza a testhőmérsékletünket. Ráadásul egy nyugodtabb gyakorlás során is dolgozhatunk olyan izmokkal, amelyeket a hétköznapokban kevésbé használunk. A jógában a belső tűz, az agni fogalma is kapcsolódik a melegség érzetéhez, de ezt nem szükséges minden esetben valamilyen különleges jelenségként értelmezni.
Miért sóhajtozunk?
Talán ezt észre sem vesszük a hétköznapokban. Jógázás közben viszont egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy nagyot sóhajtunk. Mintha a testünk magától venne egy mélyebb levegőt. A légzés folyamatosan alkalmazkodik ahhoz, hogy mit csinálunk, milyen helyzetben van a testünk, mennyire vagyunk aktívak, illetve milyen állapotban van az idegrendszerünk.
A sóhajtás a légzés természetes része. És sokszor éppen egy hosszabb kilégzés után érezzük azt, hogy egy kicsit könnyebb lett. A sóhajtás megkönnyebbülést is hoz, ezért jólesik egy erőteljesebb gyakorlás után valamit „elengedni”.
Miért kezd el korogni a hasam pont a relaxációban?
A relaxáció alatt nincs mozgás, nincs beszéd, nincs figyelemelterelés. Így könnyebben meghalljuk azt is, amit máskor egyszerűen elnyom a környezet zaja. A gyomor és a belek mozgása teljesen természetes, és bizonyos állapotokban ezek a hangok egyszerűen feltűnőbbé válnak. Szóval, ha a relaxáció közepén megszólal a hasad, ne aggódj. A nyugodtabb állapotban a paraszimpatikus idegrendszer aktivitása is előtérbe kerülhet, az emésztőrendszer működése pedig továbbra is zajlik, és mi végre meghalljuk azt is, ami máskor egyszerűen elveszik a háttérzajban.
Miért csukjuk be a szemünket?
Amikor becsukjuk a szemünket, az egyik legfontosabb érzékszervünkön keresztül érkező rengeteg információt egyszerűen kizárjuk. Nem látjuk, ki mozog mellettünk. Nem figyeljük a plafont. Nem ellenőrizzük, hogy jól áll-e a kezünk. A figyelem ilyenkor könnyebben fordulhat befelé.
Persze egyensúlyi helyzetekben rögtön megérezzük, mennyire fontos számunkra a látás: próbálj meg egy lábon állni nyitott szemmel, majd csukd be a szemed. Hirtelen egészen más lesz a történet.
Ez azért is érdekes, mert a testünk egyensúlyának fenntartásában nemcsak a szemünk vesz részt, hanem a belső fül egyensúlyi rendszere és a testünk helyzetéről érkező érzékelés, a propriocepció is. A jóga pedig sokszor éppen arra hív, hogy ne csak nézzük, hanem érezzük is magunkat.
Miért könnyezünk relaxáció közben?
Ez talán az egyik legmeglepőbb. Előfordul, hogy valaki egy mélyebb relaxáció alatt vagy után egyszer csak sírni kezd. Néha pontosan tudja, miért. Máskor egyáltalán nem. És nem feltétlenül kell mögé nagy történetet keresni.
Amikor megállunk, elcsendesedünk, és végre nem kell teljesítenünk, egyszerűen könnyebben észrevesszük a bennünk zajló érzéseket. Lehet ez meghatottság, megkönnyebbülés, fáradtság, öröm, szomorúság – vagy egyszerűen egy olyan feszültség oldódása, amelyről addig nem is tudtuk, hogy ott van. Nem kell megfejteni, szégyelni vagy elrejteni. Néha a könnyek is csak azt jelzik, hogy végre egy kicsit megálltunk.
Köhögés a relaxációban
Előfordulhat, hogy pont akkor jön rád a köhögés, amikor végre elcsendesedsz a relaxációban. Ennek egészen egyszerű oka is lehet: a fekvő helyzetben, a nyugodtabb és mélyebb légzés mellett jobban észrevehetjük a torkunkban, légutainkban lévő apró ingereket. A száraz levegő, egy kis váladék vagy akár egy korábbi légúti irritáció is előjöhet ilyenkor. És persze az is lehet, hogy amikor végre nincs más, ami elterelje a figyelmedet, hirtelen minden apró testérzet sokkal hangosabbnak tűnik.
Ha rád tör a köhögés, nem kell zavarba jönnöd miatta. Nyugodtan fordulj oldalra, ülj fel, vagy igyál néhány korty vizet, majd amikor jól esik, térj vissza a relaxációhoz.
Önkéntelen nevetés
Előfordult már, hogy egy ászana közben egyszer csak elkezdtél nevetni, pedig valójában semmi különös nem történt? A nevetés is lehet a feszültség oldódásának egyik természetes formája. Amikor az idegrendszer kezd ellazulni, a folyamatos kontroll is enged egy kicsit, és olyan érzések is felszínre kerülhetnek, amelyeknek korábban nem volt terük. Néha pedig egyszerűen csak egy furcsa testhelyzet, egy kis billegés vagy a helyzet abszurditása váltja ki. Nem kell megállítani vagy megmagyarázni. Nevess nyugodtan, jógaszőnyegen ennek is van helye.
Miért mocorgunk még akkor is, amikor pihennünk kellene?
Mert a testünk nem kapcsolható ki egyetlen mozdulattal. A relaxáció sem egy gomb, amit megnyomunk, és attól kezdve teljes csend lesz a fejünkben és teljes nyugalom a testünkben. Lehet, hogy először még meg kell igazítanunk a lábunkat. Megvakarjuk az orrunkat. Megkordul a hasunk. Sóhajtunk egy nagyot. Ásítunk. Aztán egyszer csak észrevesszük, hogy már nem akarunk semmit megigazítani. Ez is része annak, ahogy megérkezünk a pihenésbe.
Az is teljesen természetes, ha eleinte nehezünkre esik mozdulatlanul maradni. A test és a figyelem még keresi a helyét, mi pedig lassan megtanuljuk elengedni azt az ingert, hogy minden apró érzetre reagálnunk kell.
És mi van a pukizással?
Igen. Erről is beszéljünk. 😄 Bizonyos mozdulatok, csavarások, hasat érintő gyakorlatok és az emésztőrendszer természetes működése miatt néha előfordulhat. Nem kellemes. Nem feltétlenül elegáns. De teljesen emberi. És talán pont ezért is fontos, hogy a jógastúdióban ne kelljen tökéletesnek lennünk. A jógaszőnyegen is emberek vagyunk.
Előfordulhat, hogy gyengébbek a záróizmok, akár szülés után, vagy idősebb korban is, esetlegesen műtétek utáni regenerálódásban. Fontos, hogy ilyekor megerősítsük ezeket az izmokat is, amik fontos tartóoszlopai a testünknek.
Akkor most minden testérzet teljesen normális?
Nem feltétlenül. A jógaórán sokféle érzet megjelenhet, de fontos különbséget tenni a szokatlan, de ártalmatlan érzések és a fájdalom vagy figyelmeztető tünetek között.
A kellemetlen, éles vagy erősödő fájdalmat nem kell „kibírni”. Ugyanígy érdemes jelezni az oktatónak, ha egy mozdulat rendszeresen zsibbadást, szédülést vagy más szokatlan panaszt okoz. A jóga nem arról szól, hogy mindenáron beleerőltessük magunkat egy testhelyzetbe. Hanem arról is, hogy megtanuljuk észrevenni: mi esik jól, mi az, ami már sok, és mikor érdemes megállni. Talán éppen ez az egyik legérdekesebb része a gyakorlásnak. Mert ahogy egyre többet vagyunk kapcsolatban a testünkkel, egyre több mindent veszünk észre.
Egy apró remegést.
Egy nagy sóhajt.
Egy ásítást.
Egy furcsa hangot.
Egy könnycseppet.
És közben lassan megtanuljuk, hogy nem kell minden érzéstől megijedni. Néha elég csak észrevenni. A testünk ugyanis folyamatosan beszél hozzánk. A jóga egyik ajándéka pedig talán éppen az, hogy végre elkezdünk figyelni rá.