Mi is a jóga eredeti célja - és merre sodródott el a modern világban?
Ma már mindenre ráhúzzuk a „jóga” szót, van sörjóga, kecskejóga, technojóga, sőt kutyás jóga is. Ezek között vannak kreatív, közösségépítő kezdeményezések, de közben valami lassan kikopik: az, ami miatt a jóga eredetileg létrejött.
Ebben a cikkben nem ítélkezni szeretnénk, hanem megvizsgálni, mit jelentett a jóga eredetileg, hogyan alakult át a modern világban, és hogyan tudunk ma a rohanás, a zaj, a trendek közepette, visszatalálni ahhoz, ami a jóga szíve: az EGYséghez.
A jóga eredeti célja – az elme csendje és az egység megélése.
A „jóga” szó a szanszkrit yuj gyökből származik, ami azt jelenti: összekapcsolni, egyesíteni. Nem a test hajlékonyságára, hanem az elme lecsendesítésére utal. Patandzsali híres meghatározása szerint:
Yogas citta-vrtti-nirodhaḥ – A jóga az elme hullámzásainak elcsendesítése.
A jóga valódi célja, hogy felfedezzük azt, hogy kik vagyunk mi, amikor nem azonosítjuk magunkat a fizikai testünkkel, a gondolkodásunkkal, a személyiségünkkel. Az eredeti jógikus út nem egy testgyakorlási rendszer volt, hanem egy belső folyamat, amelynek célja az önismeret, a tudatosság és a felszabadulás. A testgyakorlás, az ászana, csupán egy apró része ennek a komplex útnak – az astanga jóga (nyolc ág) egyik lépése. Valójában az ősi jóga egyáltalán nem az, mint amit mi itt a nyugati társadalomban jógának hívunk. Az ászanák és a különböző testgyakorlások csak arra valók, hogy felkészítsék a testet a meditációs ülésre, hogy aztán akár órákáig benne tudjunk maradni. A jóga végső célja a megvilágosodás, melyet leegyszerűsítve a meditáción keresztül érhetünk el.
A jóga nyugati útja – a test középpontba kerülése.
Amikor a jóga a 20. században eljutott Nyugatra, találkozott egy teljesen más szemlélettel: a testkultusz, a teljesítmény és az individualizmus világával. A modern jógairányzatok nagy része (például az Iyengar- vagy a Vinyasa-stílus) Krishnamacharya tanításain alapul – aki valóban forradalmasította a testközpontú gyakorlást. Ezzel együtt a hangsúly fokozatosan a testre, az egészségre és a stresszoldásra helyeződött. Fontos kiemelni, hogy ez önmagában nem baj. A nyugati ember számára a test gyakorlása lett az a kapu, amin keresztül elérhető a tudatosság. Sokan épp a fizikai gyakorláson keresztül találnak vissza önmagukhoz, a légzéshez, a jelenhez. Ez értékes és valós tapasztalás.
De ha a gyakorlás csak a külső formáról, a teljesítményről, az izzadásról, a hajlékonyságról vagy a látványról szól, akkor a jóga mélysége – a belső csend, a kapcsolódás önmagunkhoz és a világhoz – elvész. Amint a figyelem kívülre helyeződik és az lesz a fontos, hogy hogyan mutat egy-egy ászana és azt hányan kedvelik a social média felületeken már nem nevezhetjük jógának azt a tevékenységet.
Az utóbbi években új hullám indult: techno jóga, sör jóga, puppy jóga, és még számtalan látványos változat. Ezek sokszor játékosak, közösségépítőek, és jó szándékból születnek – segítenek kilépni a komfortzónából, felszabadultan mozogni, nevetni, kapcsolódni. De fontos kimondani: ez már nem jóga. Lehetnek szórakoztató mozgásformák, de hiányzik belőlük az a tudatosság és belső irány, ami a jógát jógává teszi. Amikor a zene, a fények vagy a külső élmény elviszi a figyelmet, a gyakorlás már nem befelé, hanem kifelé vezet. És ez nem „bűn” – csak más.
A gond ott kezdődik, amikor a gyakorlók azt hiszik, hogy ez a jóga.
Amikor a felszín helyettesíti a lényeget, és a valódi önismereti út helyét átveszi az instant élmény. A „károsság” tehát nem abban rejlik, hogy ezek a formák léteznek, hanem abban, hogy elfedik a jóga valódi természetét. A jóga nem performansz, nem menekülés, hanem találkozás – önmagunkkal, ami nagyon sokszor egy intim, bensőséges folyamat, amihez fontos egy megtartó, biztonságot adó tér is.
Mi lehet a megoldás erre?
Nem arról van szó, hogy a jógának „vissza kell térnie Indiába”, vagy hogy a modern embernek le kell mondania a mozgásról, a zenéről, a dinamikáról. Hiszen abban mindannyian egyet érthetünk, hogy ez a nyugati társadalom közel sem úgy működik, mint egy távol keleti társadalom. Valószínűleg a nyugati embernek az eredeti tradíciókon épülő jóga nem is teljesen befogadható, legalábbis nagyon sokat kell alakítani az életén mire el tud jutni egy olyan állapotba, hogy gyakorolni tudja azt a típusú jógát.
De akkor mi a fontos?
Az, hogy visszatérjünk a szándékhoz.
Hogy miért lépek a matracra? Mit keresek a gyakorlásban – nyugalmat, önismeretet, kapcsolódást, vagy csupán mozgást? Tudok-e figyelni a légzésemre, az elmére, a jelen pillanatra?
A jóga eredeti ereje abban rejlik, hogy minden pillanatot tanítássá tud alakítani. Ha tudatosan lélegzünk, ha megfigyeljük az elménk hullámait, ha nem a póz tökéletességére, hanem a megélés teljességére törekszünk – akkor visszatérünk a jóga szívéhez.
A jóga nem valami, amit csinálunk. A jóga az, amivé válunk közben. A jóga végül nem a mozdulatokban, hanem a csendben történik meg. Amikor a test, a légzés és az elme ugyanabba az irányba fordul – ott kezdődik az egység. És végül a jóga már nem csak a matracon fog megtörténni, hanem az élet minden pillanatában jelen lesz.
És ehhez nem kell se techno, se sör, se látvány – csak egy őszinte pillanat önmagunkkal, ami talán sokszor nehéz lehet.
Mit tudsz tenni, ha úgy érzed eltávolodtál?
Érdemes félretenni egy kicsit a social mediát. Keress hiteles forrásokat, olyan oktatókat, akikkel együtt tudsz rezonálni. Ezek a belső folyamatok általában nem egyik napról a másikra történnek, adj időt magadnak, adj időt arra is, hogy el tudd engedni az egót, a teljesítménykényszert, a falakat, amik körbevesznek. Egyszer csak észre fogod venni, hogy jól érzed magad a csendben, sőt kifejezetten zavar a zaj, ugyan szívesen beszélgetsz másokkal róla, de már nem érzed úgy, hogy feltétlenül meg kell osztanod a gyakorlásod részleteit. Egy idő után nem lesz fontos semmilyen külsőség és elképzelhető, hogy azt élvezed a legjobban, amikor csak ülsz és nem csinálsz „semmit”. És majd ebben a semmiben fognak a legnagyobb dolgok történni veled.