EGY JÓGAÓRA TÖRTÉNETE – MI ZAJLIK A MOZDULATOK MÖGÖTT?
Minden jógaóra más, biztos vagyok benne, hogy még soha nem tartottam két egyforma jógaórát. Sok mindentől függ, hogy hogyan épül fel, elsősorban a jelenlévő gyakorlóktól, és attól is, hogy épp mi van bennem. Júliusi blogunkban megosztom veled, hogy hogyan születik meg egy jógaóra.
Megérkezés a stúdióba
Többször elfordult velem az, hogy útközben érkezett meg a téma, akár egy illat, egy kép, egy kapcsolódás, amit épp érzékeltem magam körül, vagy épp a külvilágból. Van, amikor belépek a stúdióba, érkezik meg egy kép, egy sugallat, ami utána szépen lassan kibontakozik a jógaórán. Vagy az is előfordult már, hogy amikor leültem a jógaszőnyegre és végig néztem a jelenlévőkön, éreztem, hogy most minek lenne itt épp tere, a mai órán. De az is előfordult, hogy elterveztem valamit, és az óra íve egész más irányba vitte a jógaórát. Igazából még nem sikerül rájönnöm, hogy mitől is függ, hogy mi lesz épp a téma azon az órán, inkább csak hagytam, hogy valami felsőbb energia „vezessen belülről” arra, amerre menni szeretne.
Ráhangolódás a gyakorlásra és magunkra
Egy legfontosabb része az órának a megérkezés, ráhangolódás, ugyanis, lehet, hogy épp a munkahelyünkről esünk be az órára, előtte épp összevesztünk valakivel, késében voltunk, mert épp forgalmi akadályba ütköztünk, és egy felfokozott állapotba érkeztünk meg. Az elme és a test is te van feszültséggel, akcióval, amit nem lehet egy parancsra elengedni. Ahhoz, hogy ténylegesen meg tudjunk érkezni, időre és figyelem vezetésre van szükség, mégpedig kívülről haladva befelé.
Tudatosítani kell magunkban azt, hogy most egészen mást fogunk csinálni, mint eddig és ténylegesen megérkezni a jelen pillanatba és a terembe is. Sokszor hangzik el az az instrukció, hogy hagyd a termen kívül mindazt, ami nem támogatja a gyakorlásod. És ez valóban nagyon fontos, hogy ebben az időben csak magunkra figyeljünk, és ne feladatokat intézzünk a fejünkben. Minél inkább ott vagyunk a jógaszőnyegen, annál könnyebb lesz az elcsendesedés, ami a további gyakorlásnál is nagyon fontos lesz majd. Ezt a folyamtat sokszor pránajáma gyakorlásokkal is támogatjuk, hogy csak a légzésünkre figyeljünk, és a jelenbe hozzuk a figyelmünk.
A test felébresztése
Sokan ülőmunkát végeznek, egész nap szinte ugyanabban a pozícióban rögzül a test, ezért fontos, hogy fokozatosan kezdjük el mozgatni. Egy merev test, ami feszültséggel teli, sokkal könnyebben sérülhet, ezért fontos, hogy kellő türelemmel és körültekintéssel kezdjük el bemelegíteni. Ez a folyamat már támogatja azt is, hogy a dinamikusabb mozdulatokkal az eltárolt feszültségeket is kezdjük kioldani a testből, hogy egy sokkal szabadabb, rugalmasabb állapotban érkezzünk meg az ászanákhoz. Az elv a következő, az egyszerűbb mozdulatoktól haladunk az összetettebbek felé. Megtanítjuk összehangolni a testünk a légzésünkkel, és szisztematikusan átmozgatjuk az egész testet. Önmagában már ez is nagyszerű, ugyanis olyan mozgásokat végzünk, amit előtte nem, ezáltal jobb lesz a keringés, fokozódik a mozgástartomány, és elkezd felébredni a test. Ez a folyamat segít a testtudat fejlesztésében is, és a fókusz miatt a gondolatok is kevésbé csaponganak majd.
Jógapózok a test felszabadításáért
Hogy miért is gyakoroljuk a jógapózokat? Patandzsali megközelítése, hogy az ászana stabil és örömteli. A fő célja, hogy a teste előkészítse a meditációra, azaz, hogy mozdulatlanul tudjunk ülni meditációs ülésben és a figyelmünk a testről a finomabb érzékelések felé tudjuk fordítani.
A modern ember elsősorban nem ezért gyakorolja, hanem hogy mobilizálja a testét, egészségesebb legyen és fokozódjon az ízületek mozgástartománya. Igazából teljesen mindegy, mi a cél, az ászanák sokkal többek ettől, energetikai folyamatok, amik összehangolják a nádik, energetikai csatornák működését, blokkokat oldanak a testben és az elmében is, és fokozatosan elvezetnek egy jobb, teljesebb, kiegyensúlyozottabb élet felé. A jógában egy ászana nem csupán egy testhelyzet. Minden póz egy lehetőség arra, hogy kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal, figyelmünkkel és belső világunkkal. Minden mozdulat tanít valamit, a határainkat, a testünk tiszteletét, a kitartást, az elfogadást, az erőfeszítést és a komfortzóna elhagyását.
A jógik évezredeken keresztül nem választották külön magukat a természettől. Nem csupán tanulmányozták a testet, hanem figyelték a körülöttük lévő világ ritmusát: az állatok mozgását, a növények növekedését, a hegyek csendjét, a folyók áramlását és az évszakok változását. A természetben élő lények tökéletes harmóniában mozognak saját testükkel. A jógik ezt a természetes intelligenciát figyelték meg. Ez a tudatosság köszön vissza egy egy jógapózban amikor gyakoroljuk.
Amikor megfordul a világ
Az óra végi fordított testhelyzetek fontos részét képezik a gyakorlásnak. Amikor a test megszokott helyzetét megfordítjuk, nemcsak a keringésünkre hatunk, hanem egy új nézőpontból is megtapasztalhatjuk önmagunkat.
A jógikus szemlélet szerint ezekben a pózokban az a finom energia, amellyel a gyakorlás során dolgoztunk, más irányba kezd áramolni: a figyelem befelé fordul, az energia a szív központja felé rendeződik. Ez segíthet abban, hogy a gyakorlás tapasztalatai mélyebben beépüljenek a testünkbe és tudatunkba. A fordított testhelyzetek így nem csupán fizikai gyakorlatok, hanem lehetőséget adnak a megállásra, az egyensúly megteremtésére és a belső átalakulás megtapasztalására. A gyakorlás végén alkalmazva a fordított testhelyzetek segítenek lezárni az órát: a dinamikus mozgásból a befelé figyelés, az elcsendesedés és a befogadás állapotába vezetnek.
Integráció
Az óra végi relaxáció valóban a jógaóra egyik legfontosabb része. Nem csupán a pihenésről szól, hanem arról a mély belső folyamatról, amelyben mindaz, amivel a gyakorlás során dolgoztunk, integrálódik és kiteljesedik.
A jóga hagyományában a relaxáció egyben a pratjáhára (pratyāhāra) gyakorlata is, amely a nyolcfokú jóga egyik lépcsője. Jelentése: az érzékek visszavonása, a figyelem befelé fordítása. Nem arról van szó, hogy kizárjuk a külvilágot, hanem arról, hogy egyre inkább kapcsolatba kerülünk saját belső terünkkel.
Pontosan ez történik a Savászanában (hullapózban). A test mozdulatlanná válik, az izmok elengednek, a légzés természetessé válik, és a figyelem lassan eltávolodik a külső ingerektől. Megérkezünk egy csendesebb, mélyebb állapotba, ahol lehetőségünk nyílik önmagunk felé fordulni.
Ebben a nyugalomban a gyakorlás hatásai mélyebben beépülnek a testbe és a tudatba. A mozdulatok, a légzés, az ászanák és a belső figyelem által megteremtett egyensúly itt válik teljessé.
A relaxáció nem a gyakorlás vége, hanem annak legcsendesebb és talán legmélyebb része. Egy kapu befelé, ahol találkozhatunk önmagunkkal.
Számomra a jóga egyik legszebb ajándéka, hogy a gyakorlás végén újra és újra megtapasztalhatjuk: nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy megtaláljuk a békét. A mozdulatokon, a légzésen és a csenden keresztül lassan visszatérünk önmagunkhoz, ahhoz a belső térhez, amely mindig is bennünk létezett, csak néha megfeledkezünk róla.