AMI AZ OKLEVÉL MÖGÖTT VAN – 6 VÉGZETT JÓGAOKTATÓ GONDOLATA
A Hatha Jógaoktató Képzés nem csupán anatómiai ismeretekről, ászanákról vagy oktatásmódszertanról szól. Ez egy olyan folyamat, amelyben a résztvevők mélyebben kapcsolódhatnak önmagukhoz, szembenézhetnek kihívásaikkal, új felismerésekre juthatnak, és lépésről lépésre kibontakoztathatják saját, hiteles oktatói jelenlétüket.
Most, hogy egy újabb évfolyam sikeresen befejezte ezt a képzést, hat frissen végzett jógaoktatót kértünk meg arra, hogy őszintén meséljenek a tapasztalataikról. Nemcsak arról kérdeztük őket, mit tanultak a jógáról, hanem arról is, hogyan változtak közben emberként, milyen nehézségekkel találkoztak, mire a legbüszkébbek, és mit visznek magukkal ebből az időszakból.
Fogadjátok szeretettel a végzett oktatók személyes gondolatait, érzéseit és megéléseit, egy olyan útról, amely sokkal többet adott számukra, mint egy új szakmát. ❤️🕉️
Hordósi Krisztián
Miért jelentkeztél erre az oktatóképzésre?
A stúdióban tapasztalt órák minősége, az oktatók elhivatottsága, szakmai tudása és kedvessége győzött meg arról, hogy az Élet Virága képzését válasszam. Szerettem volna biztos alapokat és hiteles tudást szerezni, amivel magabiztosan el tudok indulni az oktatói pályán, illetve a gyakorlói utam, tapasztalataim és önismereti fejlődésem is elmélyíthessem.
Most, hogy véget ért a képzés, mi az első érzés vagy gondolat, ami eszedbe jut?
A saját felelősségem abban, ami a megszerzett tudás hiteles és biztonságos átadásával jár. Jelenleg kulcsfontosságú az oktatói tapasztalat és önbizalom szerzése, hosszú távon pedig a folyamatos önképzés, gyakorlás, valamint a saját önismereti utamon való további előrehaladás. Természetesen megkönnyebbült is vagyok, hogy sikeresen teljesítettem a képzés által támasztott elvárásokat.
Találkoztál-e olyan kihívással, ami miatt majdnem feladtad? Mi segített továbbmenni?
Igen, a jóga egy nagyon erőteljes tükör és sokszor fájdalmas igazságokkal tud szembesíteni. A gyenge önbizalmam, a múltbéli elakadásokkal való folyamatos szembesülés, a tapasztalathiány, a testem és a mentális kapacitásom határai mind arra sarkalltak, hogy ne vegyek részt a vizsgán. Egy ponton nem éreztem méltónak magam arra, hogy tanítsak, példát mutassak és nem hittem el, hogy hiteles lehetek ezen a pályán. A párom, az oktatóim és a csoporttársak támogatása nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy mégis esélyt adjak magamnak. A kezdőlökés után már én is készen álltam túllépni a múltbéli sémákon, beidegződéseken.
Volt-e olyan visszajelzés vagy mondat az oktatóktól, amit sokáig magaddal viszel?
Nagyon jó érzés volt azt hallani a vizsgaóra után tanáraimtól, hogy készen állok az oktatásra, illetve, hogy sikerült megtalálni azt a hiteles hangot és határozottságot, amit a képzés során végig kerestem.
Mire vagy a legbüszkébb magaddal kapcsolatban?
Arra, hogy mertem belevágni egy ilyen intenzív, testileg-lelkileg megterhelő képzésbe több évnyi gyakorlói tapasztalat hiányában is, ráadásul úgy, hogy egy teljesen másik területről érkeztem. Valóban a komfortzónán kívül történnek a nagy dolgok és büszke vagyok arra, hogy ezt az utat végig tudtam járni.
Kinek ajánlanád ezt a képzést?
Mindenkinek, aki biztos alapokat szeretne szerezni a jógaoktatás területén és szívesen is foglalkozna oktatással a jövőben, vagy akár azoknak is, akik pusztán elmélyítenék gyakorlói ismereteiket, észtben tartva azt, hogy az úton bőven lesznek bukkanók és akadályok.
Dr. Darányi Csilla
Mióta gyakorlod a jógát? Mi volt a motivációd, hogy jelentkeztél erre a képzésre?
Már több mint 10 éve. Szerettem volna h a joga fokozottabban az életem része legyen és jobban megismerni a finom energetikai részét, légző gyakorlatokat, és az alapelveket.
Milyen érzés volt ebben a csoportban tanulni?
Nagyon jó érzés volt a csoportban sok kedves emberrel szeretetteljesen kapcsolódni, különösen örömteli volt a gyakorlati vizsgára készülni.
Mit tanultál magadról ezen az úton?
Fantasztikus felismerés volt h olyat is képes voltam megcsinálni, amiről már régóta azt hittem h nem. A gyakorlás során egyszerűen átiródott és a megfelelő előkészítéssel képes volt a testem a csúcs ászanára.
Milyen emberként érkeztél a képzésre, és milyen emberként távozol?
Egészségesebb és testileg lelkileg rugalmasabb befogadóbb ember lettem.
Mi az, amit szerinted ettől a képzéstől kaptál meg, amit máshol nem biztos, hogy megkaptál volna?
Azt a nagyon jól felépített szuper gyakorlati megközelítést, és Anita és Attila gondoskodó egyben következetes odafigyelését.
Mit mondanál annak az önmagadnak, aki a képzés első napján belépett az ajtón?
Azt, hogy nagyon ügyes, hogy belevágott, jó helyen van, szép ez az út.
Török Sándor
Melyik téma vagy gyakorlás változtatta meg leginkább a jógához való kapcsolatodat?
A jógikus életmód részletes megismerése nagyon sokat segített a mindennapjaim pozitív megtapasztalásában és a saját magamhoz és környezetemhez való viszonyom is rengeteget fejlődött. Felismertem az önzetlenség nagyszerű érzését és azt, hogy a zavaró gondolataimat teljesen le tudom csendesíteni a jógikus életmód szerinti életvitelt követve.
Mit adott neked a közösség, amit egyedül nem tudtál volna megtapasztalni?
Először sikerült a közös gyakorlások során az ego-t kikapcsolni, háttérbe helyezni. Meglátásom szerint hatalmas szerepe volt ebben ennek a nagyszerű és támogató közösségnek.
Volt-e olyan visszajelzés vagy mondat az oktatóktól, amit sokáig magaddal viszel??
Három ilyet is tudok mondani:
- ” Ahol a figyelem ott az energia.”
- ” Egy ászana legyen stabil és örömteli. „
- A következő a jegyzetből van, de ezt is egy életre megjegyeztem: ” Ezen az úton egyetlen lépés sem vész kárba.”
Ha egy barátod megkérdezné, hogy megérte-e belevágni, mit válaszolnál neki?
Nagyon sajnálom, hogy már nem évekkel ezelőtt kezdtem el, amikor először megfordult a fejemben, hogy szeretnék ezen a tanfolyamon részt venni!
Hogyan szeretnéd továbbvinni azt a tudást és tapasztalatot, amit itt szereztél?
Hamarosan szeretném megnyitni a saját jógastúdióm és nagyon szeretném a képzésen tanultakat továbbadni kis városomban Makón, azoknak, akik eljönnek az óráimra!
Ha egyetlen üzenetet küldhetnél a következő évfolyamnak, mi lenne az?
Biztos vagyok benne, hogy életük legjobb döntései között lesz, hogy belefogtak ebbe a képzésbe! Hajrá! Mindent bele!
Dér Ildikó
Voltak e félelmeid a képzéssel kapcsolatosan, ha igen mik voltak azok?
A képzéssel kapcsolatban nem voltak félelmeim, inkább a megfelelés önmagam iránt és a „vajon jó döntést hoztam -e ” érzései kavarogtak bennem.
Emlékszel az első alkalomra, amikor kiálltál tanítani? Mit éreztél?
Az első alkalmat nagy izgalommal éltem meg, amikor kiálltam a jóga szőnyegre. A hangom, lábam remegett és bár pedagógusként élem a napjaim, ez mégis más volt. Itt nemcsak a beszédre kellett koncentrálnom, hanem a mozdulataimra, a légzésemre. Ekkor értettem meg mennyire összerendezett, ugyanakkor hatékony mozgás a jóga. Az elme és a test együtt dolgozik, együtt van jelen.
Mit gyógyított benned ez a folyamat?
A lelki blokkokat feloldotta s olyan iránymutatást adott, mely segített kapcsolódni önmagamhoz, újra elfogadni az érzéseimet, megnyílni mások felé.
Ha a képzés vezetői most itt ülnének veled szemben, mit szeretnél nekik szívből megköszönni?
Köszönöm Nektek a sok tanítást, azt a segítő szándékot, ahogy fordultatok felénk, a biztatást, az útmutatást mely ezután végigkísér az utamon.
Egy olyan utat tártatok fel a jógán keresztül, mely a tudatosságot, az elcsendesedést, a lelassulást hozta el számomra. a mindennapokban. Ma már sok mindenben változtam s ezt a környezetem is megerősíti.
Mi az, amit soha nem fogsz elfelejteni ebből az útból?
Ez az út segített abban, hogy jobban megismerjem önmagam, a határaim, és a veszteségeket el tudjam fogadni. Olyan barátokat, kapcsolódásokat adott, melyek egy életre szólnak. Rengeteg megtapasztalás, elmélyülés, alázat és szeretet vezetett végig ezen a csodálatos úton s tudom, hogy itt még nincs vége. Már most hiányzik a képzés, a közösség s életem legjobb döntése volt, hogy belevágtam, jelen voltam. Ma sem döntenék másképp.
Balia-Nagy Judit
Volt olyan pillanat, amikor azt érezted: „ezért jöttem ide”?
Egyrészt azok a pillanatok emelkednek ki számomra a képzésből, amikor egy-egy ászanát sikerült a „helyére tennem”. Például, sokáig nem tudtam letenni a mellkasom az Anáhata ászanában, a szívolvasztó pózban. Ahogy azonban átvettük az egyes ászanákat, alkalmunk nyílt mindegyikben kiigazítani magunkat és persze ebben segítséget is kaptunk. Rájöttem, hogy nálam, nem fizikai akadálya van, csak egy apró mozdulaton múlt számomra az, hogy leérjen a földre a mellkasom abban a pózban és ez fantasztikus érzés volt. Ugyanígy a napüdvözlet gyakorlatsorra is itt sikerült végre ráéreznem, ahogy teljesen kielemeztük.
Másrészt nagyon jó élmény volt egy támogató, védett, elfogadó közegben lenni, ahol még a legfélénkebb társaink is meg tudtak nyílni szép fokozatosan. Jó volt ezt látni és érezni magamon is.
Azok az órák, ahol a jóga energetikai részével dolgoztunk, különösen tetszettek. Anita különböző eszközökkel mélyítette el a csakrákkal és a mantrákkal kapcsolatos ismerkedésünket. Ezeket nehéz szavakba önteni, aki nyitott rájuk, annak érdemes legalább egyszer megtapasztalnia.
Mit viszel magaddal ebből az időszakból a hétköznapi életedbe?
Nagy kihívást jelent számomra, de mindenképpen szeretném a rendszeres jóga gyakorlást tovább folytatni. A jóga eddig is része volt az életemnek, de a rendszeresség hiányzott belőle, mert a mindennapok sokszor eltérítették a fókuszomat.
A vasárnapok (vagyis a képzési napok) után, azok hatására, mindig nyugodtabbá váltam, nagyon jó hatással volt rám, hogy egy egész napot a jógának szenteltem. Nem tagadom, fárasztónak is érezetem, ugyanakkor feltöltődtem általa.
Miben léptél ki leginkább a komfortzónádból?
Mindenképpen egy kihívást jelentő feladat volt számomra az, amikor az oktatói jógaszőnyegre kellett állnom és instruálnom a többieknek az egyes ászanákat. Egyrészt bátorságot kellett gyűjtenem ahhoz, hogy több ember előtt „szerepeljek”, másrészt nagyon oda kellett figyelnem, hogy pontosan fogalmazzam meg a mondandómat, és mindemellett egy idő után kitekinteni a szőnyegről, hogy lássam, mindenki úgy csinálja-e az ászanát, ahogy kell, vagyis érthetően instruáltam-e őket. A következő szint, ahová még nem érkeztem meg, de az is egy kihívást jelentő feladat, hogy el merjem hagyni a jógaszőnyegemet és odamenjek javítani, ha esetleg valaki rosszul veszi fel az ászanát.
Mi az, amit most már másképp látsz az életben, mint a képzés előtt?
Érdekes módon, magamat látom másképp, mint a képzés előtt. Nagyon jóleső visszajelzés volt számomra másoktól az, hogy szépnek és megnyugtatónak találták a hangom, különösen a relaxáció vezetésénél. Ennek nem voltam tudatában és a képzésen erre lehetőségem nyílt rálátni és talán még más értékeimre is.
A jóga filozófiával már korábban is találkoztam, de minden egyes alkalommal, ahogy tanulmányozom, például az 5 jámát és 5 nijámát, más és mélyebb értelmet nyernek számomra. Például, az Ahimsa, a nem ártás törvénye a jógaszőnyegen ott kezdődik, hogy nem kényszerítem bele magam egy ászanának olyan változatába, amelyre a testem még nem áll készen, természetesen, megpróbálhatom, de ha érzem azt, hogy sok, akkor a saját testemet tiszteletben tartva inkább visszalépek egyet és úgy gyakorlom. A Tapas, az önfegyelem törvénye pedig a kitartó gyakorlásra tanít, amit fent is említettem, hogy egyrészt rendszeresen gyakoroljak, másrészt pedig egy-egy erő ászanát hosszabban tartsak ki, amiben segítségemre van a légzésem és fókuszom, amit nem mindegy, hogy hová irányítok. Ezek gyakorlása a mindennapokban is rendkívül sokat segítenek. Ha a hétköznapi feladataim során is megtanulom azt, hogy tiszteletben tartsam a határaimat, már sokat tettem önmagamért. Ha képessé válok arra, hogy a légzésem megfigyelésével lecsendesítsem az elmém, akkor egyrészt fókuszáltabban tudom végezni a feladataimat, másrészt kevesebb stresszt engedek az életembe. És az önfegyelem pedig magáért beszél, az segít sokszor át bennünket a nehézségeken. De ez még csak egy pici töredéke annak, amit a jóga tálcán nyújt a rendszeres gyakorlóinak, igazából tényleg az életünk részévé válik, ha megérezzük azt, hogy nem csak a szőnyegen találkozunk a jógával, hanem azon túl is hat ránk. És itt most megint visszacsatolok arra a kérdésre, hogy mit viszek magammal a hétköznapi életembe.
Mi az, amit soha nem fogsz elfelejteni ebből az útból?
Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot a vizsga után, amikor visszanéztem az útra, amit megtettünk az elmúlt 5 hónapban. Büszkeséggel töltött el az, hogy képes voltam rá. Kicsit olyan, mint amikor megmászunk egy magas hegyet és a csúcsról visszatekintünk az alattunk kanyargó útra. Azzal a különbséggel, hogy a vizsga nem a végső állomás; egy fontos állomás, amit majd még sok másik követ ezután.
A tanfolyam elején még nehéz volt elképzelnem, hogy pár hónap múlva, a vizsgán meg tudok majd tartani egy jógaórát. De Anitáék végig fogták a kezünket és fokozatosan egyre nagyobb kihívást jelentő feladatok elé állítottak bennünket. Gyakorlatfókuszú ez a képzés, és így használható tudást ad, persze akkor, ha a résztvevők is hajlandóak sok energiát beletenni a gyakorlásba. A képzés 5 hónapja alatt Anita és Attila gondosan megtervezve adta a kezünkbe az egyes építőkockákat, amiket mi a tanulással és gyakorlással szorgalmasan a helyére illesztettünk. És igazán a végén kezdett összeállni a kép számunkra, hogy, igen, már minden követ letettünk ahhoz, hogy biztonságosan járhassunk ezen az úton egyedül is.
A vizsga napján pedig, a csoporttagjaimmal együtt egy örömteli órát tartottunk, amit mi hárman alkottunk meg előtte. Sokat gyakoroltuk külön-külön és közösen is és meg is lett a gyümölcse.
Szeretettel ajánlom ezt a képzést mindenkinek, aki a hatha jógával szeretne mélyebben megismerkedni, itt biztonságban és jó kezekben teheti meg mindezt.
Kálló Edit Tímea (Ditti)
Milyen érzés volt ebben a csoportban tanulni?
Nagyon jó volt, hamar megszerettem – tünk mindenkit. Igazi összetartó szeretetteljes csapat volt, akiknek pont így és pont ebben a csoportban kellett lenniük veletek. Sok örömöt és támogatást hordozva egymás számára is.
Mi volt az, ami pozitívan meglepett a képzés során?
Hogy mennyire megtud változtatni a jóga.
- Elcsendesedett lettem, türelmesebb és türelmesebben csendben figyelve hallgatom szeretteim is másokat is, nem akarom már az igazamat bizonygatni, és fontos dolgokban beszélgetek a felesleges csacsogás nincs ( rövidebb tisztább tudatosabb válaszok kérdések témák és a feleslegek eszembe sem jutnak, energiát és időt vesznek el a csendből, ami oly fontossá vált számomra) a belső béke zajban, vitában is stabilan tartva egyre hosszabb ideig.
- Magabiztosabbá tett – ehhez nagyban hozzá járult egységes időben a másik iskolám tömény anyag tanulása melletti számomra kiemelkedő teljesítményének sikeres eredménye.
- Könnyebb a napi dolgok mellett is belső békében élni. Sosem ment előtte, ebben segít az is, hogy párommal együtt tesszük ezt az utat kézen fogva fejlődünk.
- Minden napom része lett, az életem, eszembe sem jut nélküle a napom (akkor is ha csak kicsit tudok végezni belőle) és több lettem általa.
- Szabadságot ad, erőt, magabiztosságot, kitartást, hitet önmagamban és a hétköznapokban
Mit jelent számodra most a jóga, és miben más ez, mint a képzés előtt?
NEM EGYSZERŰ MOZGÁSFORMA, HANEM AZ ÉLET TÁNCA ÁSZANÁKBAN. ☺️🥰🙏🤗
Képzés előtt csak olykor olykor jógáztam csapongtam. Kerestem, ami már rég várt rám minimum 9 éve. Most helyemen vagyok! Stabilan lépkedem.
Milyen belső akadályt sikerült leküzdened a képzés során?
- Önmagam marcangolása
- Megfelelési kenyszer nagyja része
- Önszeretet még mélységének akadályai.
- agyalás 🤩😂 ezt nagyon
- önbizalomhiány
- félelmek, blokkok elengedése
- megtanított a mindennapi mozgásra
- ítélkezés
- szorongás
- munkahelyi stresszek magamra vétele.
- stressz
- a jövőtől való félelem.
Ha egyetlen üzenetet küldhetnél a következő évfolyamnak, mi lenne az?
Álljatok rá erre az útra, menjetek rajta és hagyjátok magatokat a Flowban úszva, hogy a jóga átmosson Benneteket önmagatok szeretetébe megérkezhessetek! Utána az út nem kérdéses számotokra! Áldás rá!
Hálásan köszönöm mindenkinek, hogy válaszolt a kérdéseimre. Namasté